2017. május 20., szombat

crisis over

Megnyugtatok mindenkit, péntek reggelre - majdnem - minden visszaállt a rendes kerékvágásba, egyedül a gépek és egy bizonyos nyomtató közötti kapcsolat nem működött még, de ezt meg lehetett kerülni szerencsére (mondjuk nem olyan magától értetődő módon: meg kellett kérni egy fordítót, hogy nyomtasson nekünk, mert az ő nyomtatójuk működött, de a mi gépeinknek ahhoz nem volt összeköttetése). Összesen két db szöveget nem sikerült leadni a Bizottságnak tegnap estig, de hétfőre azok is meglesznek, és akkor mindennel időben leszünk elvileg. 
Azt még el kell mesélnem, hogy a kommunikációt azért sikerült csapnivalóan intézni a cégnek: kiküldtek (pardon, kiküldtünk) egy hírlevelet csütörtökön a szabadúszó fordítóinknak, hogy azért nem voltunk elérhetőek péntek délutántól kedd délutánig, mert amikor tudomást szereztünk a vírusról, akkor előrelátóan, megelőzési (!) céllal lekapcsoltuk a szervert, nehogy minket is elérjen, és egyébként szeretnénk felhívni a figyelmüket, mármint a fordítókét, hogy ugye tudják, hogy életbevágóan fontos, hogy a legfrissebb vírusirtót használják és a Windows legújabb verzióit, továbbá ne nyissanak meg gyanús e-maileket, pláne ne azoknak a csatolmányait. Űbergáz, én ha fordítóként megkaptam volna ezt az üzenetet, vérig sértődnék. Így csak mélységesen szégyellem magam.

Egyéb. Hétfőn megint volt kórus, a karnagy úr bevallotta, hogy nagyon nem szerette a Queen Symphony-t, és most már el meri mondani :D, megkönnyebbültem, hogy nem én vagyok a helikopter, mert az oké, hogy a kórusból a keményvonalas Bach- és barokkrajongók vágták a pofákat, de gondoltam ha a velem kb. egyidős karnagy is szereti, akkor bennem van a hiba (ettől persze még lehet), de kiderült, hogy nem, és azért ezt mindig jó tudni. Elkezdtük cserébe a karácsonyi (!!) műsort, azért elég nehéz ezt most így a magamévá tenni, hogy meleg van, meg este 10-ig fent van a nap, plusz tudom, hogy pár hét múlva két hónap szünet (már ami a próbákat illeti). Anyway, két kantáta lesz decemberben műsoron, Telemann: Uns ist ein Kind geboren (TVWV 1:1452) és Homilius: Die Freude der Hirten über die Geburt Jesu (HoWV 1.1); mindketőt elkezdtük hétfőn, mindkettő nagyon tetszik, barokk kantáták, legjobb, sose énekeltem ilyesmit, de hallgatni nagyon szeretem (B.-nek hála), és a Telemannba máris teljesen beleszerettem. Sajnos a youtube-on csak az 1451-es verzióból van fönn felvétel, úgyhogy nem tudom linkelni, de higgyétek el, hogy nagyon szép, és gyertek el december 16-án és/vagy 17-én meghallgatni! ;) 

Holnap reggel 6:00-kor pedig irány Calabria egy hétre, basta, ciao! :)

2017. május 16., kedd

Apocalypse, day 3

Most már remélhetőleg hamarosan vége az apokalipszisnek. Ma reggel továbbra sem működött semmi, és a "para, de izgi" fázisból kezdtünk átlépni a csak para fázisba, amikor dél körül kiderült, hogy vissza lehet kapcsolni a gépeket (amelyek nem voltak fertőzöttek), és elvileg majdnem minden működik is. Uff. Visszakapcsoltuk - az én teamemben négyből kettőt csak -, és kezdtük fölmérni a károkat. Vagyis mérsékelni, amennyire lehet. De még előbb szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy a "majdnem minden" az azért erősen eufemisztikus, mivel az outlooknak illetve a szervernek olyan mappái nem elérhetők még mindig (!), amelyek létfontosságúak a munkavégzéshez. És mondtam, hogy négyünk közül csak kettőnknek volt működő gépe? 
Szóval a károk mérséklése, hát ez abból állt, hogy először mindent leadtam a Bizottságnak, amit pénteken kellett volna, aztán próbáltuk felmérni, hogy a függőben levő doksik közül mit nem fogunk tudni időben leadni, ehhez fel kellett vennem a kapcsolatot a 40 team leaddel (akik vagy válaszoltak, vagy nem), és az ő válaszaikból kiderült, hogy van olyan irodánk, ahol csak minden 10. embernek működik a gépe, ahh. Aztán csináltam egy listát a tegnapi és mai határidejű dolgokról, elküldtem a kínai teamünknek, hogy csekkolják róla, amit lehet, majd gyakorlatilag fél 6-tól 7-ig ezeket a doksikat vadásztam és töltöttem föl a Bizottság honlapjára. Közben próbáltam lépést tartani a bejövő új doksikkal - amiknek egy része el se jutott hozzánk, mert az outlooknak az egyik olyan mappájába jönnek, amihez per pill nem férünk hozzá. :D És közben persze válaszoltam az összes team lead összes kérdésére mindenféle határidőkkel meg terjedelmekkel meg egyéb kérdésekkel kapcsolatban. Ja, és azokkal a doksikkal is foglalkoztam, amiket még megkaptunk pénteken délelőtt, csak nem tudtuk már elkezdeni rajtuk a munkát, mert meghalt a rendszer. 
A többiek is állták a sarat, az mondjuk rettenetesen frusztráló volt, hogy ketten a négyből nem tudtak dolgozni. Amikor már több kolléga hazament, akkor átültek az ő autóikba gépeikhez és akkor onnan tudtak valamennyit segíteni.
3/4 8-kor jöttem el, és azért meg kell, hogy mondjam, baromi büszke vagyok magamra és a teamre is, hogy nem rohantunk ki sírva, amikor megláttuk, hogy mennyi tennivaló van, és viszonylag higgadtan sikerült a lehető legtöbbet kihozni a mai napból. A holnapi nap sem lesz könnyebb, max. annyiban, hogy legalább tudjuk, pontosan mit kell csinálni, talán ez volt a legrosszabb eddig, hogy csak spekuláltunk, hogy majd, ha visszatér a rendszer, akkor micsoda meló lesz utolérni magunkat. Pláne hogy én egész jövő héten szabin leszek (!!!!!) és hétfő-kedden még egy ember a teamből, és azért két embernek egy egész heti lemaradást menedzselni lehetetlen lett volna. (Pláne, hogy az egyik nem én vagyok. :P) 

Ugyanitt felvetnék egy dilemmát, és őszintén kíváncsi vagyok a véleményetekre. A főfő informatikusunk péntek este elment szabira egy hétre. Rajta kívül jelenleg egy tizenhét éves gyakornok foglalkozik mindennel - tegnap és ma is reggel 7 előtt már bent volt az irodában! -, a többi informatikus a portugál irodában van. (Nálunk is van még talán három-négy, de egy közülük kifejezetten a fordítószoftverrel foglalkozik, a többi részéhez nem nagyon ért.) Tegnap a vészhelyzetre való tekintettel leakasztott a cég valahonnan három külsőst, akik segítettek ennek a gyakornok srácnak. Meg kell, hogy mondjam, a srác hihetetlen talpraesett és nagyon hatékony, meg is beszéltük ma a teamben, hogy egyértelmű, hogy a mi cégünknél jobbat érdemel, már csak azért is, mert felháborító, hogy egy ilyen helyzetben gyakorlatilag egy gyerek vállára teszik ezt a felelősséget.
Visszatérve a dilemmára, az informatikusunk helyében Ti elmentetek volna szabira? (Nem tudom, hogy a cég kérte-e, hogy maradjon, illetve hogy hova ment, hány másik emberrel, mennyi pénzért.) 

2017. május 15., hétfő

Apocalypse, day 2

Csak röviden elmondanám, milyen volt a mai munkanap.

Reggel úgy éreztem, mintha egy kórházba mentem volna látogatóba, ilyen papírok voltak kiragasztva a folyosón és az ajtókon mindenhol:


A klaviatúrámon ez a papír fogadott, de legalább az egyik kolléganőm sütött mini éclaireket, úgyhogy nem veszett el az emberiségbe vetett összes reményem:


Volt, akinek már nem jutott géppel írt papír:


...
...
...

És aztán 3-kor hazaküldtek.

Folyt. köv.

2017. május 14., vasárnap

amúgy

Amúgy nincs sok izgi történés a munkahelyi kalandokon kívül. Az utóbbi időben mi mindent csináltunk, amiről nem írtam?

- leadtuk az adóvisszatérítős papírt (décompte annuel) - Kíváncsi vagyok, ebből mi fog kisülni, az egyetlen reakció a helyi NAV részéről egyelőre, hogy mindkettőnknek le kellett volna adni mindkettőnk éves fizetéscéduláját (csak a sajátunkat küldtük el okosan, pedig a papírt ki kellett tölteni saját magunkra és a házastársra vonatkozóan is), ezt pótoltuk kb. egy (?) hete, azóta semmi. Az kiderült még korábban, hogy adóbevallást itt csak akkor érdemes csinálni, ha valamit az ember levonathat az adóalapból vagy visszaigényelhet, pl. ha gyereke és/vagy saját ingatlana és/vagy autója van, de egyébként ha Luxemburgban él és dolgozik, akkor nem kötelező, ha viszont külföldön él, de itt dolgozik, és a házastársával együtt vagy egyedül a keresetének legalább valamekkora hányada, amire nem emlékszem, nem innen származik, akkor is kötelező, szóval a lényeg, hogy nekünk nem kell, és hacsak nem költözünk át Francia- vagy Németországba vagy Belgiumba, akkor soha nem is fog kelleni, maximum érdemes lesz. A décompte annuel is csak érdemes, de nem kötelező, mert az adót 12 havi munka alapján kalkulálják, ezért ha valaki év közben kezd el dolgozni, akkor több adót fizet, mint kéne. Majd meglátjuk, mikor és mennyi pénz jön vissza. (Most csekkoltam a netbankot, egyelőre 0,00€-t kaptam a NAV-tól.)

- itt voltak Virágék április utolsó hétvégéjén, és Dinant-ba (BE) kirándultunk, nagyon szép időnk volt:



















- elmentem egy igazi kórus-meghallgatásra április végén :) A Choeur de Chambre du Luxembourg (CCL, luxemburgi kamarakórus) keresett hat külsős tagot egy júliusi koncert erejéig. Long story short, nem kerültem be, mert nem tudok eléggé kottát olvasni, de ettől még nagyon pozitív élmény maradt, mert egy Mendelssohn 42. zsoltárját kellett blattolni (a karnagy zongorázott és énekelt hozzá), és én még ilyet sose csináltam, ahhoz képest viszont nagyon jól ment, és mondta a karnagy, hogy nagyon jó technikával éneklek, és hogy amúgy mezzó vagyok, nem alt (mondtam neki, hogy egy vegyeskarban sajnos hiába, de amikor van alt 1, akkor azt szoktam énekelni). :)

- állandóan járunk futni meg kirándulni/sétálni hétvégén meg esténként, és megint nagyon hosszúak lettek a nappalok, 10-kor még nincs teljesen koromsötét, olyan jó! :) Válogattam pár képet az elmúlt hetekből (az utolsó négy tegnap készült):










2017. május 13., szombat

tervek idénre :) - updated (3)

Frissítettem ezt a januári bejegyzést a legújabb tervekkel :)

Jó szokásunkhoz híven mostanra sikerült az év első felét teljesen megtervezni, már ami az utazásokat/szabikat illeti. Nekem 28, B.-nek 29 napja van 2017-re. (25 az államilag megszabott, ahhoz jön nekem még két nap a cégtől, "a rugalmasságunkért cserébe", értsd így (nem) fizetik ki a túlórákat, és +1 nap azért, mert január elseje, ami amúgy munkaszüneti nap, idén vasárnapra esett; B.-nek három plusz nap jár, abszolút fair, és egy a január elsejéért.)

Mint az elmúlt években mindig, most is nagy tervekkel kezdtünk neki, bár nyilván más dimenzióban, mint eddig, hogy fúúú, na idén majd elmegyünk a) Vietnámba, b) Kínába, c) Tájföldre (vagy-vagy), aztán ezektől visszakoztunk, mert azt láttuk, hogy ha mindent meg akarunk nézni, ahhoz kb. 3 hét kéne egyhuzamban, annyit pedig nem szeretne egyikőnk sem egy szabira elpazarolni - az azt jelentené, hogy egy hét maradna az év összes többi részére, brrr. És mivel ezek a helyek annyira messze vannak, hogy valószínűleg nem mennénk vissza, ezért látnivalót kihagyni / kompromisszumot kötni meg sajnálnánk... Persze mindig ott van az a dilemma, hogy most akkor nem elmenni jobb, mint elmenni és nem látni mindent? (Mintha mindent látni lehetséges volna...) De az a válasz, hogy vagy a) amikor nyuggerek leszünk, vagy b) amikor majd több szabink lesz pár év múlva, akkor majd rá tudunk szánni 2-3 hetet. (Vagy amikor megunjuk a halogatást.) Végül úgy döntöttünk, hogy menjünk a Feröer-szigetekre, ami már évek óta tervben van, csak eddig mindig túl drága lett volna. El is kezdtük megtervezni, minden oké volt, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a szállások már most januárban tele vannak az összes olyan nyári időpontra, ami nekünk jó lett volna. Úgyhogy ez is majd máskor. 

Egyelőre ezek vannak idénre: 

Február 8-12. Barcelona 
Ez már egy kb. kora ősszel lefixált program, egy baráti párral megyünk, nagyon várom. :)

(forrás)

Február 17-18. Frankfurt 
Egy közös barátunk lép fel péntek este az Alte Operben a Collegium Vocale Gent tagjaként, őt megyünk meghallgatni. A várost tavalyelőtt már láttuk, nincs ott semmi, úgyhogy csak azért maradunk egy éjszakát, mert péntek éjjel nem tudnánk visszajönni már. 

Március 11-20. (B.)  / április 6-11. (én) - Budapest 

Április (14)15-17. (Húsvét) - Brüsszel+Gent 
Tavaly megtudtuk, hogy van Brüsszel mellett egy erdő, ami tele van az angol kékcsengő nevű jácintfélével, ami pont áprilisban virágzik. Tavaly lemaradtunk róla, de idén pont ott van a húsvéti hétvége erre a célra... A képek alapján gyönyörű!

Hallerbos (forrás)
És mivel Brüsszelt már kimaxoltuk (pláne én), vasárnap-hétfőn Gentbe megyünk, majd onnan vissza Luxiba.

Május 21-28. Lamezia Terme
Volt a Luxairnek az az akciója decemberben, hogy minden adventi hétvégén más desztinációkra árultak akciós (99 euró oda-vissza/fő) jegyeket, és az első hétvégén Olaszország volt terítéken. 
Maga Lamezia Terme nem tűnik nagyon sok időt igénylő városnak, úgyhogy több helyre is megyünk még a környéken: Messina, Scilla, Tropea.

Tropea (forrás)
Június (1)2-5. Budapest
Ez egy különleges hazamenetel, egy esküvő miatt megyünk, ami 3-án lesz. :) Tök jó, hogy kivételesen kivehettem a 2-át, pedig a hónap első két munkanapja zárás, amikor nem nagyon ajánlatos szabit kivenni.

Június 23-25. Oostende
Június 23-a itt nemzeti ünnep és idén péntekre esik, a belga tengerpartra meg tök régóta el akartunk menni, és június végére talán nem lesz hideg.

(forrás)

Július 18-25. Yorkshire terrier puding
Végülis ez lett a Feröer-szigetekből. :D A képek alapján a természet majdnem ugyanolyan szép, ugyanannyit esik az eső és vannak lundák is! :D Manchesterbe repülünk egy új légitársasággal, a flybe-vel, és onnan vonatozunk kelet felé; itt is több helyre megyünk: York, Helmsley, Whitby, Bridlington, aztán vissza Manchesterbe. Jaj, nagyon remélem, hogy szerencsénk lesz az idővel!

Whitby (forrás)
December 22-31. TAJVAN!!!!!!!!!!

Na szóval sikerült B.-nek meggyőznie, hogy messzire utazni alapvetően nem rossz dolog, és Tajvanra van közvetlen járat (igaz, Párizsból), oda 14, vissza 12:40 óra, mindkétszer reggel 7-re érkezünk, nagyon izgalmas, ráadásul csak 4 nap szabit igényel, mert dec. 25., 26. és január 1. mind hétköznapra esik, Tajvan nagyon szépnek és olcsónak tűnik, meg hát sose voltunk ugye Európán kívül, szóval mindenképp kaland, és mindenhol azt írják, hogy Tajvanra a leginkább szeptembertől decemberig érdemes menni. Már csak 7 és fél hónap :D

Hualien, természetvédelmi terület (forrás)

Hualien City (forrás)

random tengerpart, nem emlékszem, honnan szedtem és pontosan Tajvan melyik részén van
Taipei (forrás)

2017. május 12., péntek

a nemzetközi helyzet fokozódik

Az előző poszt óta felmondott még egy fordítónk. Nem gáz... #de

De ez semmi ahhoz képest, ami ma történt. Elért minket is a sírós vírus (Telegraph cikk) (babonából nem merem az angol nevét kiírni, nehogy idekeveredjenek a hekkerek), ami már 74 országban támad és a brit egészségügyi rendszerben is sikerült káoszt okoznia. Kora délután két kollégámnak is jelzett a gépe, hogy vírus van, ők szóltak az IT-nak, az meg fogta a fejét - komolyan, a főfő IT-sunkat sose láttam még idegesnek, most meg látszott, hogy majd' fölrobban -, aztán egyre többeknél jelent meg a vírus-figyelmeztetés, úgyhogy mindenkinek ki kellett kapcsolnia a gépét, és a fertőzött gépekből ki kellett húzni a hálózati kábelt, hogy tőlük lehetőleg ne terjedjen tovább a dolog. De azt mondta az IT, hogy attól még, hogy valakinek a gépén most épp nincs ilyen vírus (pl. az enyémen nem volt), semmi sem garantálja, hogy jövő héten sem lesz. Aztán természetesen föl kellett hívni az összes ügyfelet, hogy szóljunk, hogy nincs informatikai rendszerünk, nem tudjuk leadni a mai határidejű szövegeket és nem látjuk, mi jön be. Nekünk még egyszerű dolgunk volt, mert a Bizottságot felhívtam, 5 percet beszélgettünk, minden oké, de a kis ügyfelek közül egy csomó van olyan, akiknek a kontakt-adatait a gépeken tárolják az érintett projektmenedzserek, és a gépeket ugye nem lehetett használni, úgyhogy szegények ott guglizták, hogy az x cégnél vajon melyik osztály lehet az, amelyik a fordításokat rendeli, és amelyiket fel kell hívniuk... Külön kaland volt, hogy van egy teamünk Kínában, akik a dokumentumokat előkészítik fordításra, illetve mielőtt leadjuk a Bizottságnak, csekkolják, hogy minden oké-e velük (minden le van-e fordítva, stimmelnek a számok, a formázás, ilyesmi, nem a tartalmi dolgokat nézik nyilván), na és velük is telefonáltam, hogy megnyugtassam őket, hogy nem náluk van a hiba, illetve, hogy nem baj, ha a ma esedékes dokumentumokat csak hétfőn juttatják el hozzánk (nem is tudnák korábban), mert mi úgysem tudunk per pill mit csinálni velük - az volt a javaslat, hogy elküldik nekem a gmailes címemre, mondtam, hogy ez nagyon kedves, de szó sem lehet róla -, és menjenek haza aludni (náluk ekkor volt kb. este 10). 
Aztán elmondta az IT-sünk, hogy milyen vírusról is van szó, és komolyan úgy éreztem magam, mint egy amerikai filmben, hogy váltságdíj, mi van?! És látom, hogy már a hírekben is szereplünk, ha nem is név szerint. Oké, hogy az NHS-hez képest mi senkit nem érdeklünk, de óriási káosz lesz, ha nem sikerül keddre legkésőbb visszaszerezni a hozzáférést a gépekhez... Állítólag a luxemburgi gépek fele fertőzött, összesen kb. 200, és még a többi irodában is vannak, de nem tudjuk, összesen mennyien... Ha tényleg fizetni kell a hozzáférésért (még mindig nem tudom elhinni, hogy nincs más út), és állítólag 300 USD/gép a 444 cikke szerint a váltságdíj, akkor az csak a mi gépeinkért 60.000 dollár (kb. 55.000 euró). Folyt. köv.!

2017. május 7., vasárnap

hogyan lettem menedzser és egyebek

Az ugye úgy volt, csak hogy a teljes képet adjam át, ne csak a szép végeredményt, hogy A., a főnököm elment gyesre október közepén, és engem elkezdett nyár elején betanítani az ő feladataira, meg volt egy hét, amikor szabin volt és én helyettesítettem, és minden érintett számára egyértelmű volt  egyértelműnek tűnt, hogy majd én fogom helyettesíteni a gyes másfél éve alatt is, és az én helyemre fölvesznek valakit. Írtam róla anno, hogy nem így lett, és hogy nekem mekkora arculcsapás volt, amikor - ráadásul nem is A.-tól, hanem a cég honlapjáról! - megtudtam, hogy nem az én, hanem az ő helyére fognak felvenni új embert, én meg kapjam be maradok menedzser helyett koordinátor. Semmivel nem szolgáltam rá pedig arra, hogy könnyűnek találtassak a pozícióra, és ráadásul minden ellentmondott annak, hogy kívülről vegyenek fel erre új embert, mivel akkor konkrétan mindenki elment rajtam kívül a csapatból, és az új társaságban én voltam az egyetlen, aki képben volt a projekttel. Erről is írtam akkor, hogy mennyire nem értem és rosszul esik. Azóta se értem - a hivatalos magyarázat szerint olyan embert kerestek a pozícióra, aki idősebb a csapat többi tagjánál (tehát min. 30 éves) és van már menedzseri tapasztalata. Ez két olyan érv, amit nyilván nem kérdőjelezek meg, és amivel nyilván nem lehet vitatkozni, viszont amikor arról van szó, hogy a cég legnagyobb (!) fordítási projektjét menedzselő teamben négy emberből három elmegy, és az újak betanítására kb. két hét (!) áll rendelkezésre, akkor én a praktikumot szem előtt tartva mégiscsak azt az egy embert tenném meg vezetőnek, aki ott maradt. A felsővezetés nem így gondolta. Aztán amikor az új menedzser elkezdett dolgozni, akkor nagyon hamar kiderült, hogy nyilván nincs képben eléggé ahhoz, hogy sürgős és fontos kérdésekben a kellő gyorsasággal hozzon döntést, de fizikai képtelenség is lett volna, hogy abban a két hétben mindent megtanuljon a főnökömtől, amíg ő még ott volt (mert persze marha lassan sikerült felvenni szegényt, és tényleg kb. két hete volt rá, hogy a főnököm átadja neki gyakorlatilag 7 év tapasztalatát - reális). 
Szóval amikor október végére káoszba fulladtunk, mert én nem tudtam egyszerre három embert betanítani, mindegyiküknek segíteni plusz amit az új menedzser nem tudott megoldani, azt megcsinálni, amit elrontott, kijavítani, és akkor még a munkát is végezni, mert hiszen a többiek nem voltak még teljes értékű munkaerő(k?), nem beszélve a saját munkámról, na akkor behívott a kettővel fölöttem levő főnök, M., hogy jó lenne, ha legalább de facto én lennék a menedzser és visszavenném a kezembe a projekt vezetését, mert az újonnan felvett menedzsernek láthatóan ez nem megy. Erre mondtam neki, hogy én eleve nem értem, miért nem én lettem A. helyett a menedzser (eléggé tele volt a tököm és olyan volt a szituáció, hogy ezt meg mertem neki mondani akkor), és az arckifejezéséből az derült ki, hogy nem ő döntött így, egyrészt, másrészt meg elmondta a fönt említett két okot, amiért kívülről vettek fel erre a posztra embert. De ekkor megígérte, hogy majd idén előléptet, ha minden így megy tovább, mert nem lát rá okot, hogy ne tegye. Oké. Ezzel nekem megvolt az elégtétel, az új menedzserrel megbeszéltük, hogy ki mit csinál, és onnantól sokkal inkább tudtunk együtt dolgozni, mert egyikünket se frusztrált, hogy én jobban tudnám, de a pozíciója miatt neki kell megcsinálnia, aztán én hozhatom helyre a hibákat. Közben fokozatosan volt ideje tényleg megtanulni azokat a dolgokat, amikben az elején bizonytalan volt, szóval decemberre eljutottunk odáig, hogy tényleg jól és biztonsággal el tudta végezni azokat a feladatokat, amiket már októberben kellett volna tudnia (nonszensz). 
És eljöve január, és eljöve február, és el március, az Éves Értékelés Hava. Az éves értékelés abból állt, hogy M., azzal a felkiáltással, hogy most nem ér rá, de majd később lesz igazi négyszemközti beszélgetés is (spoiler: azóta sem volt), az orrom alá tolt egy táblázatot százalékokkal, hogy ugye egyetértek, és akkor ennyi lenne a bónusz; kiábrándító volt, mert kiderült, hogy az első öt hónapomra nem jár bónusz, mivel az egy határozott idejű szerződés volt, és amennyiben nem minimum egy éves időtartamra szól, akkor nincs bónusz (wtf...), szóval csak szeptembertől decemberig kalkuláltak bónuszt, és elég rosszul esett, hogy az első alkalom, amikor kifejezhették volna, hogy jó vagyok, hogy fontos vagyok, az végülis úgy hangzott, hogy az első öt hónapom nem ért semmit se, mintha ott se lettem volna. Arra sem emlékezett senki, sem a HR, sem M., amikor egy éves szülinapom volt a cégnél. Arról sem szólt a HR senkinek, amikor a negyedik hónapom közepén kaptam határozatlan idejű szerződést, pedig az ilyenekről szoktak köremailt írni. 
Mit lehet csinálni? Az ember fortyog, és/de lenyeli, ventillál a kollégáinak, ami nem túl etikus, de az ő felháborodásuk megerősítés, hogy nem én vagyok a hülye, amiért ezeken kiakadok, plusz jólesik. Aztán felmondott az egyik kollégám, talán a legkedvesebb a csapatban, április elején. Nagyon szomorúak voltunk, de mivel egy marha jó lehetőséget kapott Genfben, nyilván támogatóak voltunk vele (ha nem lettünk volna azok, akkor is már elfogadta az állást, mire nekünk elmondta :D), mert hát fiatal még, és nyilván menjen oda, ahol szakmai szempontból jobb lehet neki. Nagyon okos, nagyon nyitott és lelkes lány az illető, kicsit gyerekes a reakcióiban néha, meg nem mindig gondolkodik, mielőtt beszél vagy elküld egy e-mailt negyvenhat kollégának :D, de alapvetően szakmailag és emberileg is rettenetesen fontos volt nekünk. Még ugyanaznap megtudtuk, hogy felmondott még valaki, nem az én teamemből, de olyasvalaki, aki szintén a mi korosztályunk, nincs ott nagyon régóta és szakmailag fontos (szerintünk!) a cégnek. Három nappal később behívott M., és minden kertelés vagy különösebb magyarázat nélkül közölte, hogy már szólt a HR-nek, hogy készítsék a papírokat a menedzseri előléptetésemhez. Whaaaaat? Ja, és fizetésemelés is lesz ofkorsz, de sajnos csak januártól. Ez nekem akkor rögtön nem esett le, hogy milyen gáz, tökre örültem, hogy menedzser leszek, menedzser leszek, mennyire menő már! (Tényleg az egyébként, most is, hogy már az vagyok. :)) Amikor ez az öröm leülepedett, meg elmeséltem mindenkinek az előléptetést, és mindenki rákérdezett, hogy és a fizuemi?, na akkor nekem is leesett, hogy ez mennyire gáz már, hogy kapok egy új címet, de igazából a feladataim nem változnak, és a fizetésem is csak majd kilenc (!) hónap múlva (más ennyi idő alatt kihord egy gyereket, de a vezetőség még egy nyomorult fizetésemelést se tud megszülni). Úgyhogy másnap, amikor az aláírt új szerződést kellett bevinnem M.-nek, akkor megpendítettem, hogy ez nekem eléggé rosszul esik, hogy most gyakorlatilag megvesznek egy ilyen előléptetéssel, ami se feladatkör-változást, se fizetésemelést nem jelent, csak visszajelzés, hogy jól csinálom, amit csinálok (ami persze szintén fontos), ezt nem egészen így mondtam, de M. megértette, mi a problémám - vele általában egy hullámhosszon szoktam lenni, nagyon hasonló a mentalitásunk és ezért is jó vele együtt dolgozni -, és mondta, hogy teljesen igazam van, és nagyon sajnálja, és tökre gáz tényleg, de idén senkinek nem tudnak fizetésemelést adni, mert nem fér bele. Hát jó. Megint csak ismételni tudom magam, hogy mit lehet csinálni? Az ember fortyog, és/de lenyeli. Sajnos nem ez volt az utolsó, hogy az előléptetésemmel kapcsolatban fortyognom kellett, ugyanis a HR erről is elfelejtett e-mailt írni, amin eléggé felcsesztem az agyam, ahogy az anyósom mondaná, mert hogy veszi már ki magát, hogy a kollégáim a Facebookról meg a LinkedInről tudják meg, hogy előléptettek?? 
Szóval eléggé bittersweet ez az egész előléptetés, most már azért próbálok magára az elismerésre koncentrálni, de ezek az apróságok azért eléggé kiakasztanak. 

***

Tegnap megvolt az évad második koncertje "Very British" címen (azóta se értjük, hogy mi az apropó, hacsak nem a Brexit...), baromi nagy durranás volt, a Queen Symphonyt énekeltük meg mellé még más nagyon brit darabokat (Pomp and Circumstance, Rule Britannia), tele volt az egész terem - 1500 ember!! -, felállva tapsoltak és két ráadást is kellett adnunk. :D Előre lehetett tudni, hogy nagy siker lesz, de a szimfónia nagyon nem kórusbarát, keveset éneklünk benne és az se túl izgalmas, azon kívül meg van a két ötperces darab, amiket jó és könnyű énekelni, de igazából nem akkora sikerélmény, mint amennyire a közönség odavolt. #ingerküszöb
Ott volt egy csomó prominens vendég is, a polgármester például, egy miniszter, a brit nagykövet... És az rtl.lu (amelyik az az rtl!) fotósa készítette a képeket.


Az éneklés nem feltétlenül szépíti meg az embert :P




Ezt muszáj volt ideraknom, nem hiszem, hogy Tintin észrevette, hogy fényképezik éppen, szerintem iszonyat vicces :D #karnagyúr